Még jó régen egyszer találtam rá. Azóta totál elfelejtettem , valahogy kiment a fejemből...
Most Josh miatt megint megtaláltam :D Ugyan is Imogean Heap-el együttműködve írta az egyik kedvenc számom a Now or never-t :)
Megint szereztem egy kedvenc női előadót is :D Hogy ne csak Josh legyen :P
Úgy érzem Joshnál felesleges a fordítás. Megvan az a tulajdonsága hangjának és előadásmódjának , hogy képes átadni az érzéseket. Mindazon által nem bírom megállni , hogy le ne fordítsam a kedvenc számait , a kihívás kedvéért ... De elsősorban hallgass az érzéseidre mikor őt hallgatod. És meg fogsz lepődni , mert rá fogsz érezni a lényegre ...
Haldoklott.
Bár teste épp volt és egészséges, még is vergődött. Láthatatlan önmagát ölte a semmiért ... A lelke legmélyéig nem ért el semmi , úgy érezte minden lepereg róla és űr tátong a szívében , amely mozdulatlan pöffeszkedik mellkasában . Akár egy nyakába aggatott ólomgolyó , csak teher. Szerette volna látni , másoké milyen ... meleg, lüktető , akár egy gyertyaláng , így képzelte...
Nem irigyelte másoktól azt ami neki nem volt meg, csak nem értette az ő szívének korai halálát. Nem is emlékezett rá hogy élt és már is a végéhez közeleg. És ha ez csak a valódi , fizikai ,halál volna , csak a csöndes elmúlás ... De rá rosszabb várt; lelki-halál.
Érezte , tudta ezt. Minden nappal egyre sorvadtabbá , egyre hidegebbé és egyszersmind üresebbé vált legbelül. Élte az életet , de mintha az is felélte volna az ő minden életerejét.
A fagy a nyomában járt és elzsibbasztotta minden porcikáját és hiába simult mindenhez ami meleget adott, hiába kapaszkodott mindenbe ami élettől lüktetett. Végül már ez sem segített. Nem találta a gyógyszert nem találta azt az elixírt ami visszaadhatta volna az életét.
Fuldoklott.
Bár egy vonása sem rezzent, még csak szempillája sem rebbent meg , tudta hogy lelke már az utolsó haláltusában kiszenved. Szinte érezte ahogy önmagát emészti fel , saját magába omlik. És akár ha a légzés szűnt volna meg ; kikapcsol minden. Nincs többé , lüktető vér, zakatoló agy , nincs többé semmi. Semmi. Csak az üres élet.
Már túl volt saját lelkének halálán. Nem gyászolta, nem is érzett többé. Olyan volt mintha egy idegent vettek volna el tőle , akihez nincs köze ...
Aztán a legváratlanabb pillanatban megtörtént a csoda ; valami a csendben megszólalt. Igen váratlan meghallotta. Olyan volt ez a hang mint akármelyik másik , egy különbséggel; erre képes volt reagálni. Az elsorvadt lélek , mintha csak aludt volna válaszolt a zene finom lüktetésére. A dallam , akár az oxigén úgy töltötte meg tüdejét. A ritmus vérévé vált , elöntötte az ereit és a halott, dermedtséget feloldotta mint a forró lehelet. Azt sem tudta mi történik vele. Mintha a világtalan válna látóvá ... Valami megmozdult benne, meleg volt és élő . S ezután már szüntelen azt a ritmust verte amely visszahozta a halálból .
.jpg)
