Töprengés...

Furcsa dolog , hogy néha azzal a céllal ülök neki írni , hogy más valaki legyek... hogy kicsit kilépve magamból , eltávolodjak attól ami vagyok... az érzéseimtől , a gondjaimtól. Azt hiszem , hogy amikor írok akkor azok akiket mozgatok nem önmagam tükröződései... De ma megtudtam , hogy még sem lehet letagadni önmagunkat egészen... mert mindenhol tetten érhető vagy ha szívből írsz . A szíved nélkül pedig nem írhatsz, alkothatsz igazán szépet. Bölcset talán, de szépet nehezen ... A szív az író agya és én is azzal gondolkodom önkéntelenül is... így nehéz hazudni ...